BMC HÁZ
OPUS JAZZ CLUB
ZENEI INFORMÁCIÓS KÖZPONT
BMC RECORDS
EÖTVÖS PÉTER ALAPÍTVÁNY
Hírek
Vissza a hírekhez
UMZF 2011 zeneszerzőverseny - Promóciós CD
2011
július
1
Budapest
BMC
2011. február 8.
Művészetek Palotája
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

 



 

CD 1 - Kamaraegyüttes kategória

  
1.HORVÁTH Balázs: (Tek)tonikus
17:14
 
2.
DARGAY Marcell:Circ(u)s
10:32
 
3.SÁNDOR László:
Egy virág - Liszt Ferenc születésnapi csokrában
11:42
 
4.
TORNYAI Péter:
QuatreQuatuors
13:46
 
  Összidő:53:14 
Előadó: UMZE Kamaraegyüttes
Vezényel: Rácz Zoltán (1,2,3); Vajda Gergely (4) 
  

 

CD2 - Nagyzenekari kategória

  
 HORVÁTH Balázs:
Fausték az elvarázsolt kastélyban

 
1. - Prológus: Online üzenete*
2:00
 
2.
 - Torz Mephistopheles
2:42 
3.
 - Torz Gretchen
3:11 
4.
 - Abortion
4:31
 
5.
VARGA Judit:Képzeletbeli zongoraverseny
13:15
 

ZARÁNDY Ákos:
Nightmare Symphony
  
6. - Skizofrénia4:51 
7. - Karambol
3:05 
8. - Pezsgő
6:17 
9. - Torz Faust5:16 
 SOLTI Árpád:
 Aktok
  
10. - L'Origine du monde5:00 
11. - Dream Caused by the Flight of a Bee Around a Pomegranate a Second Before Awakening5:23 
12. - La Baigneuse endormie4:55 
  Összidő:60:26 
Előadó: Concerto Budapest
Vezényel: Keller András 
  



Az Új Magyar Zenei Fórum (UMZF) zeneszerzőverseny létrehozóinak és a díjak felajánlóinak elsődleges célja, hogy ösztönözzék és támogassák új magyar zenedarabok megalkotását. Kívánatos emellett, hogy tartós együttműködés jöjjön létre a fiatal szerzők, illetve a kamaraegyüttesek és nagyzenekarok között az új zene népszerűsítésében.

A verseny szervezői ebben az évben Liszt Ferenc munkássága előtt kívántak tisztelegni születésének 200. évfordulója alkalmából. A komponistáktól ezért olyan pályaműveket vártak, amelyek témáját Liszt művészete vagy személyisége ihlette.

A pályázat nyitott volt minden olyan, magát magyarnak valló zeneszerző számára, aki még nem töltötte be a 40. életévét. Pályázni nagyzenekari és kamaraegyüttesre írott művek kategóriájában lehetett.

A nyertes zeneművek kiválasztása két fordulóban történt. Az elődöntőben kategóriánként külön-külön zsűri bírálta el a darabokat, és a beadott pályamunkák közül zárt ülésen 4-4 művet választottak ki. Az így döntőbe jutott kompozíciók gálakoncert keretében kerültek nyilvános bemutatásra 2011. február 8-án a Művészetek Palotájában, majd az utolsó versenydarab elhangzását követően a főzsűri a helyszínen ült össze döntéshozatalra.


A kamaraegyüttes kategória zsűrije:
Gémesi Géza - zeneszerző, karmester
Pilz János - hegedűművész
Serei Zsolt - zeneszerző, karmester, egyetemi adjunktus

A nagyzenekari kategória zsűrije:
Kovács László - karmester, a Miskolci Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője
Tihanyi László - zeneszerző, karmester, egyetemi tanár
Vidovszky László - zeneszerző, egyetemi tanár

A főzsűri:
Jeney Zoltán , elnök - zeneszerző, egyetemi tanár
Dr. Batta András - egyetemi tanár, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora
Keller András - hegedűművész, karmester, a Concerto Budapest zeneigazgatója
Rácz Zoltán - ütőhangszeres művész, karmester, egyetemi docens, az UMZE Kamaraegyüttes művészeti vezetője
Soproni József - zeneszerző, professor emeritus


Az UMZF 2011 zeneszerzőverseny végeredménye:

Kamaraegyüttes kategória:
I. díj - TORNYAI Péter: QuatreQuatuors
II. díj - HORVÁTH Balázs: (Tek)tonikus
III. díj - DARGAY Marcell: Circ(u)s

Nagyzenekari kategória:
I. díj - HORVÁTH Balázs: Fausték az elvarázsolt kastélyban
II. díj - VARGA Judit: Képzeletbeli zongoraverseny
III. díj - SOLTI Árpád: Aktok


A díjak

Az első helyezettek 1 000 000 Ft, illetve 500 000 Ft, a másodikak 750 000 Ft, illetve 375 000 Ft, a harmadik helyezettek pedig 500 000 Ft, illetve 250 000 Ft pénzdíjban részesültek. A fődíjakat a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala ajánlotta fel.

Különdíjként az Universal csoporthoz tartozó Editio Musica Budapest felajánlotta a 8 döntőbe jutott darab kiadását és promótálását. A Fidelio Média különdíjának tartalma egymillió forint értékű print- és online médiafelület, amelyet Zarándy Ákosnak adományozott. A Filharmónia NKft. a nagyzenekari kategória győztesétől, Horváth Balázstól új zenekari művet rendelt, amelyet a 2012. évi Nemzetközi Bartók Fesztiválon, Szombathelyen mutat be. A Magyar Zeneszerzők Egyesülete különdíját - kortárs magyar szerzők műveiből összeállított 30 darabos cd-gyűjteményt - Varga Juditnak ítélte. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tornyai Péternek - mint a versenyen legeredményesebben szereplő diákjának - egy szerzői est, míg a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium Sándor László számára döntős alkotása bemutatásának lehetőségét ajánlotta fel.



Hangüzenetek Liszt Ferenctől


Úgy tűnik, hogy napjaink zenei törekvéseiben - az elektronikus popzenétől a kortárs zenéig - a dramaturgiai linearitás, a motivikus és harmóniai fejlesztés nem a legnyilvánvalóbb formaképző lehetőség. HORVÁTH Balázs (Tek)tonikus című kompozíciójának ad hoc formája, harmóniai homogenitása és motivikus elmosódottsága a hallgatót kreatív, közreműködő befogadói pozíció elfoglalására biztatja. A mű dramaturgiáját jól érzékelhetően a sűrűsödésritkulás kis elmozdulásokkal kialakított dinamikája határozza meg, a darab során elsősorban a ritmus és a hangszerelés (a zenei anyag felrakásának)  paraméterei változnak. A rögzített koncerttermi változatban a kompozíció első fele formai szempontból tagoltabb, az egyes szakaszok kontúrosabb alakban tűnnek fel. A mű második részében viszont már valóban kevesebb tér nyílik a hagyományos dramaturgiai reflexek működtetésére. A kompozíció hangszerelésének centrumában a vonóskar áll, a hangzás magját és változékony felszínét ez a hangszercsoport határozza meg. A jóval kisebb fúvós csoporton elhangzó anyagok funkcióját paradox kettősség jellemzi: miközben szakaszhatárokat jelölnek, biztosítják az egyes részek egymásba tűnését is.

DARGAY Marcell - Schönberg Kamaraszimfóniájához hasonlóan - a szimfonikus zenekari hangszerek majd' mindegyikét foglalkoztatja Circ(u)s című pályamunkájában. A szikár kompozíciós logikának alárendelt darabban az erőteljes kontraszthatások - függetlenül a szerzői intenciótól - epikus tartalmat sejtetnek. A várakozás, a feszültség (akár cirkuszinak is mondható) atmoszférája, a feltöltődések és kisülések dramaturgiája teremti meg a mű első szakaszának alapkarakterét. Az erőteljes vonalak formaszervező szerepét a későbbiekben fokozatosan a hangfoltok veszik át. Dargay hosszan kitartott, szép és dús harmóniákból álló, telt tónusú akkordikus textúrát alakít ki. Egy-egy álló akkord színezete (némileg a schönbergi-weberni Klangfarbenmelodie technikájára emlékeztetően) az elhangzás tartama alatt folyamatosan alakul át, változik meg. A darab utolsó, melodikusabb karakterű harmadában egy kromatikusan emelkedő skáladarab már-már romantikus-misztikus allúziókat keltő dallamként tűnik fel, a textúrából ki-kicsillan egy-egy tiszta harmónia. S ha a szerző által hivatkozott Liszt-mű, a Via crucis anyagát a kompozíció el is rejti, a szellemét nagyon is megragadja. A mű befejezése felé közeledve néhány expresszív, érzéki és beszédes dallamtöredék készíti elő a pontszerű lezárást.

Az Egy virág - Liszt Ferenc születésnapi csokrában című darab szerzője, SÁNDOR László bízik a diatonikus-tonális harmóniavilág formaszervező lehetőségeiben. A könnyen áttekinthető és organikusan fejlesztett darab poétikai eszközei között a szerző a dekorativitásnak is komoly szerepet juttat. Talán a szerzői kommentár nélkül is világos, hogy a mű valóban egyetlen centrum (mag) köré épül fel, az újra és újra megcsendített tonális központot héjszerűen veszik körül idegen harmóniai rétegek. A hangszerelési dísz ebben az értelemben nagyon is funkcionális, hisz érzékelhetően különíti el a kompozíció harmóniai rétegeit.

TORNYAI Péter négytételes Quatre Quatuors című munkájában Liszt Ferenc Faust-szimfóniájának híres tizenkét hangú témáját, ezt a maga idejében meglepően újszerű, a majdani schönbergi kompozíciós módszer szempontjából szabálytalan hangsort dolgozta fel, gondolta tovább. A négy speciális összetételű kvartettre írt munka elején a Faust-témára szinte idézetként ismerünk rá, a folytatás azonban beváltja a kompozíciós ígéretet, a darab valóban a tematikus anyagban rejlő lehetőségek továbbgombolyításáról tudósít. A mű hangszerelési elgondolása izgalmas lehetőségeket kínál. Tornyai négy hangszercsoportot alakított ki. A vonósnégyes egy-egy hangszere mellé további három hangszert társított. Az első hegedűhöz oboát, kürtöt és zongorát; a második hegedűhöz klarinétot (Esz és B), harsonát és ütős csoportot; a mélyhegedűhöz klarinétot (B és basszusklarinétot), trombitát, cimbalmot; a csellóhoz fuvolát, fagottot, hárfát. A darab hangszerelése a kvartett-kombinációkkal való játékként is leírható. A Faust-téma nemcsak a maga konkrét zenei formájában (egy zenei motívum felidézéseként) teremthet kiinduló pontot egy új mű számára.

HORVÁTH Balázs a Faust-szimfónia költői tartalmát vette alapul. A Fausték az elvarázsolt kastélyban a Liszt-szimfónia dramaturgiáját alakította át. Mefisztó pusztán Faust groteszk tükörképe, Mefisztó "továbbtorzításával" magához Fausthoz térünk vissza. Miként Lisztnél, úgy Horváthnál is talányos a Margit-zene. Miközben az elvarázsolt kastélyban a felnagyított gesztusok valóban groteszk hatást keltettek, Margitban még ilyen körülmények között is van valami megkapó és titokzatos. A kórus-epilógussal záródó Liszt-darab tükörképében egy online prológus kapott helyet. Az előre rögzített szöveg néha érthetetlenül felgyorsul, máskor lelassul, és mélyebbre süllyed. A zenekar e furcsa recitativót igen érzékeny kísérettel színezi.

VARGA Judit Képzeletbeli zongoraversenye könnyed, társalgási darab. S bár a "zongora-automata" (például Vidovszky Lászlónál vagy Eötvös Péternél) igen láttatóan tudósít a veszteségről, valaminek a hiányáról, vagy a visszavonhatatlan elmúlásról, Varga Judit a hangszer felléptetését elsősorban afféle illúziópróbának tekinti. Vajon a hallgató mikor kezd el kételkedni a zongoraszólam muzsikus általi lejátszhatóságában? A darab érdekesen feszegeti a romantikus versenymű, illetve előadási hagyományainak paradoxonait. A kvázi-zongorista egyéniségének alárendelt kíséret most valóban szolgaian követi a maga manírjait automatizmussá tevő "szólistát", karmester és zenekar csupán egy gépezet regiszterévé válik. Sajátos módon azonban a zenekari beágyazottság inkább elfedi, s nem kiemeli a virtuozitást próbáló technikai nehézségeket. Illúziópróbának tarthatjuk és a Képzeletbeli zongoraverseny különleges erényei közé sorolhatjuk, hogy Varga Judit tisztán kompozíciós eszközökkel kelti fel a rugalmasság, az improvizációs kötetlenség érzetét.

A programszimfónia berliozi hagyományához kapcsolódik ZARÁNDY Ákos Nightmare Symphony című négytételes műve. Ha a Fantasztikus szimfónia szerzői kommentár nélkül egyébként kitalálhatatlan, a berliozi magánmitológiában gyökerező programjára, a színpad nélküli opera eszméjére, illetve a képekhez kapcsolt zsánerzenékre (keringő, pasztorális jelenet, menetoszlop utcai vonulása) gondolunk, akkor világos, hogy Zarándy színpadán is valamilyen cselekményszál logikája mentén tűnnek fel a különböző zsánerzenék vagy erős képi asszociációkat keltő atmoszférikus pillanatok. A címek (Skizofrénia, Karambol, Pezsgő, Abortusz) első pillanatra nagyon is konkrét szituációkra utalnak, ám e szituációk részleteiről - Berliozzal ellentétben - Zarándy semmit sem árul el. Így az első tétel két véglet között kilengő látomás-zenéje, a Karambol lendületes ostinato-muzsikája, a Pezsgő vonzóan pimasz keringőparódiája, valamint az igen távoli népzenei világokat, etnikumokat összekötő utolsó tétel tónusa alapján a hallgatói képzelet nagyobb sugarú körben mozoghat.

Képeket kapcsol zenei triptichonná SOLTI Árpád szimfonikus költeménye, az Aktok. Az inspiráció forrásaként a zeneszerző három azonos tematikájú, de igen eltérő stílusú festményt jelölt meg. A kompozíció erényeit azonban nem a kép és a zene közötti reláció kimunkálásában érdemes keresni. Döntőbbnek tűnik az összekapcsolás mozzanata. Az egyes tételek törés nélkül követik egymást, a zenei karakterek gördülékenyen kapcsolódnak össze. A kompozíció nagy műgonddal teremti újjá a 19-20. század fordulójának szimfonikus írásmódját. S miközben a kompozíció főbb vonalairól a hallgató emlékezetében inkább az egységes tónus marad meg, az egyes tételek és tételrészek nagyon is markáns, egyéni profillal rendelkeznek.

Molnár Szabolcs
zenekritikus



HORVÁTH Balázs: (Tek)tonikus

A természeti jelenségek, történelmi, építészeti alkotások ábrázolása gyakran jelenik meg Liszt műveiben. Ezt a mintát követve egy speciális, inkább struktúrákat vizsgáló "természetábrázolás" felé próbáltam irányt venni, amikor a (Tek)tonikus című darabomban Földünk tektonikus mozgásait alapul véve lassú, ámde annál jelentősebb változások zenei megfogalmazására tettem kísérletet. Miközben a földtani változások, azaz a tektonikus lemezek mozgása, és ebből fakadóan a különböző földrajzi alakzatok kialakulásának sebessége általában elég kicsi, nagyságuk jelentős. Egy-egy földtani mozgás egy ember életének ideje alatt ritkán megy végbe, látványos, sokszor drasztikus megjelenésükkel azonban szembesülhetünk (lásd pl. földrengések). Ezt a kettősséget (lassú, finom módosulások nagy elváltozáshoz vezetve) próbáltam megvalósítani a (Tek)tonikusban. A darab első verzióját 2008-ban írtam egy felkérés kapcsán, mely ötperces darab megírására szólt. Az elképzelt mozgásokat felvázolva azonban kiderült, hogy a létrejövő kompozíció időtartama jóval meghaladja az öt percet. Munka közben feltűnt, hogy a földtani mozgásokhoz hasonlóan e darabnak sincs meghatározható kezdő- vagy végpontja. Szinte bármely formarésszel indítható vagy befejezhető a mű.

Horváth Balázs


DARGAY Marcell: Circ(u)s

A 18 tagú kamaraegyüttesre írt egytételes kompozíció címe a körre, körszerűségre, porondra, ciklikusságra (circus) utal, azon gondolat mentén haladva, hogy ez(eke)t a fogalma(ka)t milyen módon lehet átültetni a zene alkotóelemeire anélkül, hogy a legkézenfekvőbb értelmezést, az önmagába kanyarodó, visszatéréses elven alapuló formaképzést figyelmen hagyjuk - sőt mi több, elkerüljük. A zárójel nélküli olvasat (circs; jelentése: körülmények, fennálló helyzet) inkább csak szójáték, az asszociációs lehetőségek kereteit próbálja tágítani. A zenei szövetben fontos - ha nem is szólisztikus - szerepet kap a preparált zongora, melynek hangrendszere Liszt Via Crucis című kései művének erősen kromatikus zenei nyelvét veszi alapul, anélkül hogy konkrét idézeteket emelne át az eredeti alapanyagból. A kompozíció ajánlása a Krétakörnek szól.

Dargay Marcell


SÁNDOR László: Egy virág - Liszt Ferenc születésnapi csokrában

Dédszüleink még ismerték a virágok jelentését. Tudták, hogy a szerelem kertjében miért zsálya nő, hogy miért kék ibolyát ültettem a cserépbe, hogy a szeretőm miért rozmaringot hagyott itt nálam. A virág szimbólum. A szín, a szirmok száma, a levelek állása mind-mind jelentéssel bír. A mezei gólyaorr öt kék szirma mást jelent, mint a bakszakáll általában tizenhárom, de egyébként változó számú sárga szirma. Ám azt is tudták, hogy a virág nem csak szín, szám, arány, illat, táplálék, orvosság. A virág mindezeknek olyan harmonikus egysége, melyben - mintegy tükörben - a felfoghatatlan Isten nyilvánítja ki magát az érzékelő világ számára. A ma elhangzó mű egy elképzelt virág növekedését követi. Az első rövid motívum a mag, melyben a "növény" további minden fontos információja benne foglaltatik. Az idős Liszt számára egyre fontosabbak a zenemű belső összefüggései. Ezt a zenei hozzáállást igyekeztem követni, mikor a "magba" belerejtettem a darab szerkezeti mutatóit, arányait, fontosabb motívumait, hangsorait, valamint szám-összefüggéseit. Liszt életének utolsó évei, sőt napjai szomorúan, mondhatni méltatlanul alakultak. Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy halálának körülményei felett érzett megrendülésemet zenébe öntsem. Ám idén Liszt születését ünnepeljük, így ez a "virág" a születésnapi csokorban kapott helyet. Ezúttal nem a szemünk láttára, hanem a fülünk hallatára hajt csírát a növény, szökken szárba, hoz leveleket, hogy végül bimbót növeszthessen, és szirmaival fordulhasson a fény felé. A virág titka jelen van a népi díszítőművészetben, de ott találjuk a magyar nyelvben is: világ-virág. Darabom díszítései is az erdélyi népzene ornamentikai szokásait követik, ezt erősíti a cimbalom jelenléte. Pár évvel ezelőtt kezdtem magam beleásni a növénytan rejtelmeibe, az egyszerű névismereten túl foglalkozom gyógynövények gyűjtésével, szárításával, termesztésével. Az Egy virág című mű többek között e tanulmányok és élmények zenei lenyomata is.

Sándor László


TORNYAI Péter: QuatreQuatuors

Konkrétan nehezen megfogalmazható módon nagyon nagy hatással volt rám a Millenáris Teátrumban 2010. október 15-én megtartott maratoni hosszúságú Új Zenei Stúdió koncert. Másnap reggel kezdtem neki az - addig csak néhány összefüggéstelen ötletfoszlánnyal felvázolt - ensemble-darabom megírásának, és a számomra szokatlanul gyors munkatempó szerencsére kitartott a következő három hétben. Hangszeres előadóként és zeneszerzőként egyaránt a kamarazene áll hozzám legközelebb, valószínűleg ez is az oka, hogy a viszonylag sok zenészt foglalkoztató darabok írásánál több esetben is a teljes apparátus kisebb csoportokra osztásában rejlő lehetőségek foglalkoztattak. A QuatreQuatuors címe a darab hangszerelésére és időbeli formájára is utal; négy vegyes összetételű kvartett (és egy közös vagy éppen tőlük független plusz ütőhangszeres) adja elő az egybekomponált, de zenei anyagában egyértelműen elkülönülő négy tételt, melyekben különböző módokon nyilvánulnak meg a csoportokon belüli és a csoportok közti kamarazenei szituációk. A darab hangrendszerének kiindulási pontja Liszt Faust szimfóniájának híres kezdő "reihéje", ahol terclépések láncolata adja ki a 12 hangot. Ezt továbbgondolva a QuatreQuatuors a négyféle lehetséges - teljes kromatikát felölelő - terctoronyra épül. A hangrendszer Liszt mellett Alban Berg és Kurtág György műveire is utal.

Tornyai Péter


HORVÁTH Balázs: Fausték az elvarázsolt kastélyban

Prológus: Online üzenet
I. Torz Mephistopheles
II. Torz Gretchen
III. Torz Faust

A darab Liszt Ferenc Eine Faust-Symphonie című műve három főszereplőjének eltorzított figuráját állítja elénk. A szereplők mintha az elvarázsolt kastély tükörtermén sétálnának át, ahol a tükrök arcukat többféle fintorba fordítják. A három szereplő, karakterük látszólagos különbözősége ellenére nagyon is hasonlít egymáshoz: mindhármuk tétele ugyanarra a harmóniai sorozatra épül fel, ezért gyanítható, hogy ők valójában egy személy (mégpedig a szerző maga...). A torz szereplők tételeit - a Liszt szimfónia megdicsőülő epilógusával szemben - a szerző online prológusa vezeti be. (Vagyis hiába tagadja, hogy a darab róla szól!)

Horváth Balázs


VARGA Judit: Képzeletbeli zongoraverseny

Az alapötlet a Liszt Év kapcsán jött, és jól illeszkedett egyik kompozíciós technikámhoz (melyet elég ritkán, de annál szívesebben használok): zongorán improvizálok, az improvizációt MIDI fájlban rögzítem, majd több-kevesebb lépésben - már csupán a számítógép használatával - átdolgozom, ritkább esetben egy az egyben megtartom és lekottázom. Az improvizációnak ez a fajta pontos, minden paraméterére (hangerő, tempó, hangmagasság, hangszín) kiterjedő rögzítése és egyszerű feldolgozása olyan lehetőség a modern technika korában, amelyről a zeneszerzők sok száz éven át nem is álmodhattak. Ámde ez a lehetőség nemcsak megkönnyíti a zeneszerző munkáját, hanem új zenei struktúrák, hangzások létrejöttét is inspirálhatja. Ez a darab részben szemfényvesztés, részben színpadi geg: a színpad közepére odagurítják a hangversenyzongorát, köré ül a liszti szimfonikus zenekar, kijön a karmester és elkezdődik a zene - zongorista nélkül. A zongoraszólam előre rögzített bejátszás, a hangfalakból szól. Erre első sorban azért van szükség, mert a zongoraszólam minden dimenziójában teljességgel lejátszhatatlan, nem csak egy, de akár még két, három zongorista által sem, nemcsak a hangok mennyisége, hanem az extrém tempók és szélsőséges dinamikai váltások sem teszik ezt lehetővé. Ebben a darabban a hangszeres virtuozitás egyértelműen a kompozíció elé van helyezve, a láthatatlan szólista főleg Liszt, néhol Chopin, Nancarrow és Ligeti által használt, és általam továbbfejlesztett technikával brillírozik. A hangzásélmény folyamatosan egy keskeny sávban billeg, néha azt gondoljuk, hogy ez még éppen lejátszható, néha teljesen lehetetlennek tűnik. Komponálás közben azt tapasztaltam, hogy pont ez a keskeny határsáv a lehetséges és a lehetetlen között tűnik a hallgató számára a legvirtuózabbnak, a túlzottan kaotikus anyagok automatikusan átcsúsznak érzékelés szempontjából a gépzene kategóriába, és ezt mindenképpen ki akartam kerülni. Ugyanúgy nehezen feldolgozhatóak teljesen ismeretlen, a klasszikus zongora hangzásélményéhez nem köthető anyagok, ezért a sok zenetörténeti utalás. Azt akartam elérni, hogy minél emberibbnek hasson az én gépzongoristám, hogy esetleg visszaadhassam egy picit azt az élményt a mai kor közönségének, amit Liszt publikuma élhetett át egy olyan zongoravirtuózt hallgatva, aki mindaddig teljesen ismeretlen virtuozitási fokon kezelte a hangszerét: egy kis csodát, a lehetetlen beteljesülését.

Varga Judit


ZARÁNDY Ákos: Nightmare Symphony

I. Skizofrénia
II. Karambol
III. Pezsgő
IV. Abortusz

Szimfónia vagy programzene? Kompozícióm egy XIX. századi kosztümbe öltöztetett alkotás, amely a mai kor hétköznapi embereinek problémáiról és érzéseiről, a mai kor zenei nyelvén kíván szólni a hallgatóhoz. A 2010 novemberében íródott darab műfaját tekintve leginkább szimfóniának nevezhető, hiszen 4 tételből áll, amelyek szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Habár szonátaformáról korántsem beszélhetünk az első tétel kapcsán, a harmadik tétel ezzel ellentétben ragaszkodik a klasszikus hagyományokhoz. Mind karakterében, mind zenei anyagában tipikus "scherzo" tétel triós formában, amely dramaturgiailag is képviseli a már jól bevált XIX. századi formulákat, könnyed, hatnyolcados tánclüktetésével felüdülésképpen ellensúlyozza az első, második és negyedik tétel drámaiságát. A második tétel alapja egy 9 hangú osztinátó, mely folyamatosan átalakul a tétel folyamán. A negyedik tétel egy 15 szólamú proporciós kánon, melyet egy népdalszerű dallam és annak "elhalása" követ. Programzenére utalnak a szimfónia tételeinek címei: Skizofrénia, Karambol, Pezsgő és Abortusz, csupa ismerős kifejezés, melyekkel gyakran találkozhatunk mostani világunkban. Ezek a címek a következő érzelmek és cselekvések körkörös egymásutánját képezik: stressz, frusztráció, félelem, pánik, alkoholizálás, kicsapongás, kiüresedés, depresszió, csalódottság, szomorúság. Ezt a folyamatot szeretné kifejezni hangokkal a mű, különböző korok zeneszerzés-technikáit felhasználva.

Zarándy Ákos


SOLTI Árpád: Aktok - szimfonikus költemény

I. L'Origine du monde
II. Dream Caused by the Flight of a Bee
Around a Pomegranate a Second
Before Awakening
III. La Baigneuse endormie

A programzene, mint probléma mind a mai napig megosztja a zeneszerzőket, kritikusokat. Vajon a zene ábrázolhat-e önmagán kívül mást, egyáltalán képes-e ábrázolni bármit is? Liszt - a szimfonikus költemény műfajának atyjaként - rendíthetetlenül hitt a zene megjelenítő képességében. Egy kép zenében történő ábrázolása több szempontból érdekes. Kiragadhatjuk a képet látszólagos mozdulatlanságából, vagy további színeket is rendelhetünk hozzá. Liszt és a körülötte feltűnő nők misztikus kapcsolata miatt választottam az aktfestészet szimfonikus költemény formai keretei között történő zenei ábrázolását. Liszt és az erotika kapcsolata megjelenik a filmművészetben: Jesús Franco, kortárs spanyol filmrendező Erotikus szimfónia című művészfilmjének különlegessége, hogy Liszt zenéjét választotta az erotikum megjelenítésére. Részben ebből az élményből táplálkozik első zenekari művem, amelyben a kompozíciót ihlető festmények önmagukon túlmutató jelentéstartalmát ábrázolom. Az Aktok három festményt ábrázol - zenében. Gustave Courbet: A világ eredete (1866) című képe a legexpresszívebb; itt a Hangnem nélküli bagatell motívum-morzsáit szedtem szét és szabdaltam, és az így kapott anyagot egy szélsőségekben gazdag, szabad formába szerkesztettem. Salvador Dali: Egy gránátalma körül röpködő méhecske által kiváltott álom egy pillanattal az ébredés előtt (1944) munkájában saját feleségét örökítette meg, elméleti háttérként felhasználva Sigmund Freud álomkutatásait. Zenei anyagát tekintve Hindemith Kammermusik Nr. 4. akkordhangjainak felhasználásával készült. Ennek második tételében található Liszt h-moll szonátájának egyik motívuma, amely vélhetően inkább Hindemith tudatalattijából jelent meg, mintsem szándékos idézetként. Pierre-Auguste Renoir: Alvó fürdőző (1897) című festményéhez impresszionista színeket kerestem, amelyeket a Villa D'este szökőkútjaiban találtam meg és a darab hangrendszerét felhasználva alkottam meg a tétel harmóniai és dallamszerkezetét.

Solti Árpád 


 DARGAY Marcell (1980) a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés szakán kezdte zenei tanulmányait Fekete Győr Istvánnál, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakán Vidovszky László, zeneelmélet szakán Komlós Katalin tanítványaként végzett 2004-ben. Tanárai Fekete Gyula, Jeney Zoltán, Serei Zsolt és Wilheim András voltak. 2003-2005 között a Magyar Állami Operaház korrepetitoraként dolgozott, 2004 óta pedig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneelmélet-tanára. 2010 óta a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés mesterség tanára. 2003-ban Tristan Murail, Christian Wolff, Alvin Lucier és Frederic Rzewski irányításával háromhetes zeneszerzés-kurzuson vett részt a csehországi Ostravában. Művei Magyarországon kívül elhangzottak már az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban és Csehországban. 2001-ben Artisjus-díjat nyert, 2005 óta a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület alkotói támogatásban részesíti. Több műve neves fesztiválok - Budapesti Őszi, illetve Tavaszi Fesztivál, Korunk Zenéje, Making New Waves - felkérésére készült. Több színházi kísérőzenét is komponált a Katona József Színház, a Radnóti Miklós Színház, a Színház és Filmművészeti Egyetem és az Ódry Színpad számára. Kortárs művek előadójaként gyakran szerepel mint zongorista, több rádió-, illetve tv-felvétele készült kamarazenészként és szólistaként egyaránt. 2008 óta rendszeresen ír filmzenei témájú publikációkat. Szólistaként bemutatta többek között Bozay Attila Improvizációk No.3 című művét a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusokkal, Bánkövi Gyula Sodrás című darabját a Matáv Zenekarral, és Vidovszky László 405-jét a Componensemble kíséretével. 2000 óta kétzongorás duóként lépnek föl Dinyés Dániellel, több magyar zeneszerző - Fekete Gyula, Kondor Ádám, Horváth Balázs, Futó Balázs - írt számukra műveket. 2007-ben az Editio Musica Budapest megjelentette First Words After The Last és Városligeti fasor 33. című darabjait. A Krétakör és a Bayerische Staatsoper koprodukciójában 2011-ben Münchenben bemutatásra kerül a Hálátlan dögök című kamaraoperája.


 HORVÁTH Balázs (1976) zeneszerzői tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés szakán kezdte, majd a Zeneakadémia zeneszerzés szakán folytatta Jeney Zoltán, Bozay Attila és Vajda János növendékeként. 1999-ben diplomázott, 2005-ben DLA fokozatot szerzett, jelenleg az egyetem adjunktusa. Részt vett a Dr. Richard Cornell bostoni és Louis Andriessen apeldoorni mesterkurzusán. A szombathelyi Bartók Szeminárium rendszeres látogatója, ahol Eötvös Péter, Brian Ferneyhough, Michael Jarell, Marco Stroppa, Denis Smalley és Szigetvári Andrea előadásait hallgatta. 2003-ban a szeminárium zeneszerzés programjának asszisztense Michael Jarrell és Jonathan Harvey mellett. 2004-ben és 2007-ben a Liszt Ferenc Zeneakadémia és a New York-i Juilliard School of Music közös projektjének szervezője, egyik művészeti irányítója. Kompozícióival számos versenydíjat nyert, így többek között a Zeneakadémia zeneszerzés versenyén második díjat 1997-ben és 1999-ben, a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet pályázatán III. díjat 1999-ben, és ugyanebben az évben Idődalok című darabja elhangzott Bostonban a 17. ALEA III. Nemzetközi Zeneszerzés Versenyének döntőjében. Poly című darabjával 2007-ben megnyerte az In Memoriam György Ligeti zeneszerzőversenyt Berlinben. 2009-ben az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőverseny nagyzenekari kategóriájában Borrowed Ideas című műve második díjas lett. Kompozícióit játszották a Budapesti Őszi Fesztivál, a Mini Fesztivál, az Új Magyar Művek Bemutatója, az Hommage á Bartók - Hangversenyciklus 2006, az amszterdami Gaudeamus Music Week, a Villeneuve-lés-Avignon-i 25. Centre Acanthes fesztivál, a szombathelyi Bartók Fesztivál, a Making New Waves, az ISCM World Music Days (Ljubljana, 2003; Göteborg, 2009) fesztiváljain, a londoni Music of Today, a Huddersfield Contemporary Music Festival, a FOCUS! 2007: The Magyar Legacy (New York) és a Music in Current (Tokió) keretében. 2007-ben Istvánffy Benedek-díjjal és Erkel-díjjal jutalmazták. Az utóbbi években karmesterként is egyre aktívabb, 2009 óta a kortárs zenét játszó THReNSeMBle együttes vezetője.



 SÁNDOR László (1975) a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdte zenei tanulmányait, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanárképző Intézetének hegedű szakán folytatta. 1998-ban kitüntetéses diplomával végzett hegedűtanárként, kamaraművészi minősítéssel.

Jelenleg az Óbudai Danubia Zenekarban dolgozik hegedűsként és művészeti tanácsadóként. Zeneszerzés tanulmányait autodidakta módon végezte. 2005-ben megnyerte a Pannon Filharmonikusok és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által rendezett József Attila Zeneszerzőversenyt. A nyertes művet (Felhők - ballada szimfonikus zenekarra) a Pannon Filharmonikusok mutatták be 2005. december 3-án az Olasz Intézetben Hamar Zsolt vezényletével.

2007 májusa óta tagja a Magyar Zeneszerzők Egyesületének. Három fiatal zeneszerző mellett felkérést kapott zenekari mű komponálására a 2008. március 15-i állami előadásra, amely a Művészetek Palotájában került megrendezésre. A mű ősbemutatóját 2009 februárjában a Magyar Zeneszerzők Egyesülete Istvánffy Benedek-díjjal jutalmazta.



 SOLTI Árpád (1986) 14 éves korában felvételt nyert a kecskeméti Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola szolfézs tanszakára, amelyet később zongora (Gerhát László) és ütőhangszeres (Falusi János) tanulmányokkal váltott fel. Eközben Huszár Lajosnál tanult magánúton zeneszerzést, majd a sikeres felvételit követően került a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakára, Jeney Zoltán osztályába. Az idén diplomázó hallgató jelenlegi főtárgy tanára Fekete Gyula. Rendszeresen részt vett Baranyay László és Rév Lívia zongora mesterkurzusain. Az egri Gárdonyi Géza Színházban 2010. szeptemberében bemutatott - Barta Dóra, Almási-Tóth András és Karafiáth Orsolya által jegyzett - La Fontaine: Állatmesék című darab kísérőzenéjének szerzője. Olyan együttesek, előadók játsszák műveit, mint Tömösközi László, Rohmann Ditta, Antal Mátyás, Madaras Gergely, Oberfrank Péter, az Óbudai Danubia Zenekar, a MÁV Szimfonikusok, a Nemzeti Énekkar, a Stadler Quartet. Mint zenekari ütőhangszeres dolgozott már Vásáry Tamás, Rolla János, Ligeti András, Madaras Gergely irányítása alatt. Több hangszeres és zeneszerzői versenydíjat nyert. 2004-ben Szegeden a Dél-Alföldi Regionális Ütőverseny győztese, 2009-ben az IKZE közönségdíjasa, a Színművészeti Egyetem Sanzonversenyének Legjobb Dalszerzője, az LFZE Zeneszerzőversenyén a Bozay Társaság különdíjasa és a zongora előadói különdíj nyertese; valamint dicsérettel végzett a Magyar Köztársaság születésének 20. évfordulója alkalmából meghirdetett ünnepi zeneműpályázaton. 2010-ben az LFZE Zeneszerzőversenyén zongora-előadói különdíjjal jutalmazták.



 TORNYAI Péter (1987) zeneszerzői tanulmányait Huszár Lajosnál és Fekete Győr Istvánnál kezdte. 2007 óta a budapesti Zeneakadémián Jeney Zoltán növendéke. A zeneszerzéssel párhuzamosan ugyanitt hegedű szakon tanult Kertész Istvánnál.

Hegedűsként és brácsásként is gyakran játszik klasszikus és kortárs zenét különböző kamaraegyüttesekben (THReNSeMBle, Rondo Quartet, Apponyi Quartet). 2010-ben II. díjat nyert az országos Weiner Leó Kamarazenei Versenyen. 2007 óta állandó tagja a Csalog Gábor vezette Ludium Együttesnek, amelynek célja Kurtág György zenéjének tanulmányozása és előadása nyári kurzusok és koncertek keretében.

Az utóbbi években első, második és harmadik díjakat szerzett a Zeneakadémia Zeneszerzőversenyén, 2008-ban pedig megnyerte a Szépművészeti Múzeum zeneszerző-pályázatát. 2010-ben az ausztriai ISA nyári akadémián - a Klangforum Wien által odaítélt  - zeneszerzői díjat kapott. A Stadler Quartet által bemutatott vonósnégyeséért 2010-ben Gerhardus-díjban részesült a szegedi Szent Gellért Fesztiválon. Részt vett Csapó Gyula, Johannes Schöllhorn, Nigel Osborne és Krzysztof Penderecki zeneszerzés-kurzusain.



 VARGA Judit (1979) számos nemzetközi zongora- és zeneszerzésverseny első helyezettje. Tizenegy éves korától három éven keresztül a győri Richter János zongoraverseny győztese. 1994-ben meghívott vendég Magyarország képviseletében a Music Garden Csodagyerekek Fesztiválján Moszkvában. 1995-ben elnyerte a Békés-Tarhosi Nemzeti Zongoraverseny I. díját, a közönségdíjat, valamint a XX. századi darab legjobb előadásáért járó különdíjat is. 2002-ben és 2003-ban az LFZE zeneszerzésversenyének második helyezettje, valamint 2003-ban az előadói I. díj nyertese. Legutóbbi versenygyőzelme az Új Magyar Zenei Fórum nagyzenekari kategóriájának I. díja 2009-ben. Zeneszerzés tanulmányait 2005-ben kitüntetéssel végezte a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián, majd a bécsi zeneművészeti egyetemen folytatta zongora, zeneszerzés valamint alkalmazott- és filmzene szakon. 2001-ben Composer-in-Residence az Einklang zene szerzőfórumon (Mittersill, Ausztria), három alkalommal nyerte el az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kodály Zoltán zenei alkotói ösztöndíját (2002, 2003 és 2006), valamint 2001-ben és 2004-ben a Tokyo Foundation ösztöndíjának nyertese. 1999-2004 között a szombathelyi Bartók Szemináriumon Kurtág György, Manuel Hidalgo, Martin Bresnik, Marco Stroppa, Michael Jarrell és Jonathan Harvey kurzusainak látogatója. 2001-ben Eötvös Péter, Jeney Zoltán, Florent Boffard és Pierre-Laurent Aimard hallgatója az avignoni Acanthes-en. 2004-ben részt vett a Making New Waves fesztivál keretében Daniel Ott Neue Musik-Theater kurzusán. Az ISMEAM Elektroakusztikai találkozó és a bécsi Vip Academy rendszeres látogatója. Szólózongoristaként és kamarazenészként rendszeresen koncertezik Európa számos országában. Széles zongorarepertoárjában a klasszikus zeneirodalom legfontosabb darabjai mellett új kortárs kompozíciók is szerepelnek. 1999 óta az EAR együttes tagjaként számos kortárs mű, köztük saját darabjai bemutatójának közreműködője. I. Zongoraversenyét - amelynek szólistája is maga volt - 1998-ban, II. Zongoraversenyét 2005-ben mutatta be a Zeneakadémián.



 ZARÁNDY Ákos (1982) a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola szolfézs-zeneelmélet szakán kezdte tanulmányait 1997-ben. 2000 őszétől zeneszerzést tanult Draskóczy Lászlónál. 2001 és 2006 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének-zene tanár és karvezetés szakán Szabó Sipos Máté és Jobbágy Valér növendéke volt. 2004-ben felvételt nyert a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakára is, főtárgy tanára Vajda János, majd 2007-től Jeney Zoltán lett. 2007-ben Johannes Kretz és Szigetvári Andrea, 2008-ban az amszterdami Gaudeamus Music Week, 2009-ben az Ostrava Days - New Music Fesztiválon Richard Ayres, Petr Kotík, Michael Schumacher és Christian Wolff kurzusának hallgatója. 2009. április 26-án a Zeneakadémia nagytermében zeneszerzés diplomakoncertjén hangzott el első, Las dos Fridas című operájának keresztmetszete kiváló szólisták (Szakács Ildikó, Herczku Ágnes, Klenyán Csaba, Ernyei László, Rohmann Ditta, Szalai András, Tömösközi László), valamint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának tolmácsolásában, Tihanyi László vezényletével. Zarándy Ákos több kortárs zenei hangversenysorozat állandó résztvevője (Korunk Zenéje, Budapesti Őszi Fesztivál, Ifjúsági Kortárs Zenei Estek, Con Spirito egyesületi koncertek). Kompozíciói elhangzottak már Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban, Szerbiában és Mexikóban. Számos hangfelvételét több ízben is játszotta a Magyar Rádió.


Kiadványaink
Projektek
Hírek
További hírek
VI. Corpus Nemzeti Harsonaverseny
BMC
Kurtág-Ligeti Workshop 2017 - A Zeneakadémián
Zeneakadémia
Zeneterápiás Klub - Tanulás és zene
Könyvtár
Lemezajánló
További lemezek